Hódolatom az erre tévedőknek ~

Jól eltűntem, az már igaz. Nagyon meghatott, hogy páratok a csetemben hagyott egy firkált üzenetet, amiben értem aggódtatok. Szinte szégyellem is, hogy nem jövök nektek semmiféle idegösszeroppanós, mentális leépülős, szaftos sztorival arról, hogy miért is voltam képtelen beülni a billentyűzet elé blogolni, ugyanis az igazság az, hogy felújítja a házat a hoszt-családom, és két ház közt élek, de csak az egyikben van most már wifi. Bezony. Eddig volt a másikban is, ahol a laptopom volt, de mostanában valamiért nincs. Erre rájön az is, hogy húsvét óta (március 30) kicsilányom, akire vigyázok, nem jár iskolába, és az utóbbi két hetet otthon töltötte, ami egyet jelentett számomra: dolgoztam reggeltől estig. De! Most már vége van, hétfőtől visszamegy iskolába, és remélhetőleg ez engem is több szabadidővel hagy. Minden visszakerül a régi kerékvágásba, csodálatos! Azt hittétek, megszabadultok tőlem? As if. Úgyhogy ezúton is folytatom ama 100+ témás blogger kihívást, amit félbehagytam, és úgy tűnik, ezúttal a kedvenc hónapom a téma, úgyhogy csapjunk is a lovak közé. Erről már a korábbi blogomban írtam, de a legtöbbetek azóta van velem, hogy megújultam, úgyhogy nagyon szívesen kifejztem még egyszer, hogy miért is az ősz a kedvenc évszakom. Először is, valószínűleg a legtöbbet a latba az nyomja, hogy november közepén születtem, és hát ki ne imádná azt a hónapot, évszakot, amelyikben született? De nem ez az egyetlen oka annak, hogy ő a kedvencem. Ha teljesen őszinte akarok lenni, utálom a nagy meleget, ami 20 fok felett van, az nekem már sok, és bár szeretem a telet, amikor a legnagyobb hideg van, nem az a kedvencem, mert azért a télikabáttal, sállal, sapkával, kesztyűvel is sok a macera. Maradt az ősz és a tavasz. Ha ezek közül választani kell, akkor pedig az ősz élénk, színpompás színei felé hajlik a mérleg ama bizonyos, döntő nyelve. Ki ne szeretne ropogós avarszőnyege sétálni? Ki ne szeretné a késő nyári napsütést? Ki ne szeretné a szép sárga, narancs, és piros színeket? Ki ne szeretne esőben táncolni? Ki ne szeretné a 15 fokos hűvöst? Ki ne szeretné az első, ködös reggelt? Ki ne szeretne egy színpompás erdőben kirándulni? Na meg persze az ősz rejti legjobban az én patrónus állatomat, a rókát! 
Mára ennyi volna. Legközelebb a házikedvencekről fogok írni nektek, és ezúttal ígérem, nem írok ekkora kieséssel, csak a munka, meg a wifitlenség alaposan megnehezítette az egyébként kocka életemet. Egy csomó mindent akarok nézni, de mindig attól félek, hogy elfogy a wifi, mert ezzel riogatnak most már egy ideje xD Pedig egy csomó minden listás! Szemfülesebbek észrevehették, hogy lerövidült bal felső sarokban a lista, de erről később, máskor :D Egyébként meg a wifi a szerepes perszonámnak is az útjába áll, így tegnap bedaráltam minden tartozásomat a következő hétre, és mivel volt rengeteg időm, gondoltam, a blogom is megérdemel egy kis törődést. 

A legközelebbi teadélutánunkig forrón ölel legjobb barátnőd:

EDIT: Szeretném mindenkinek megköszönni azt a sok-sok támogatást, amit ezzel a hosszú kihagyás után visszatérő bejegyzéssel kaptam! A blogomon hosszú idő óta nem fordultatok meg ennyien :D Szinte szégyellem, hogy egy ilyen banális kis bejegyzéssel jöttem, mint a kedvenc évszakom :D