Hát üdv újra mindenkinek. Ma egy olyan témát hoztam nektek, amin szintén sokat kotlottam. Amikor átgondoltam a cím által szolgáltatott témát, felprüszköltem, hogy pff, ez könnyű, én "a lá natural" kislány vagyok, csak leírom, hogy melyik ellen milyen ellenérvem van, aztán ahogy képeket kerestem a bejegyzéshez, rájöttem, hogy hoppá, nem egészen úgy van, ahogy azt Móricka elsőre elképzelte, és ki is fejtem, hogy miért. Menjünk szépen sorban. 

Tetoválás:

Alapvetően ki nem állhatom, amikor a Balaton-parton fagyizunk a családdal, és ellibben mellettem egy formás kis nőcske, vagy a kigyúrt barátja, és valami varázslatos motiváció díszeleg a hátán. Kvázi embertársaid "elolvashatók". Persze, mindenkinek a saját dolga, hogy mit varrat magára, de ez egy olyan egysíkúságot kölcsönöz a személynek, amilyenek valószínűleg nem. Vagy épp igen, ki tudja. A másik kedvencem, japán szakos lévén, amikor emberek japán/kínai kanjikat varratnak magukra, és fogalmuk sincs a jelentésükről. Épp a napokban küldött az egyik barátnőm egy fényképet a legújabb tetoválásáról, ami a fél hátát elfoglalja. Az ő tetoválása egy babarózsát ábrázol. Ezzel már kicsit jobban ki vagyok békülve, mert legalább illusztráció, nem szöveg, mindenki számára mást jelent. A legtöbb ember nem fogja fel, hogy ez egy végleges dolog. Ott lesz 30, 50, 80 éves korodban is, ha csak nem vagy hajlandó hatalmas összegeket invesztálni a lézeres eltüntetésbe, és az sem tökéletes. A tetoválás a fiatalság szimbóluma. Nem azt mondom, az én fejemben is mgfordult egyszer-kétszer, hogy magamra varratok valami apró kis szimbólumot, ami csak számomra jelent valamit [japános lévén valami kanjit, vagy egy rókát], de akkor is valami diszkrét helyre varratnám, amit maximum az lát, akinek meg akarom mutatni. Vagy, ami szerintem tényleg rendkívüli ötlet, és ha nem lennék nyuszi és gondolnám meg magam folyamatosan, meg is csináltatnám, az egy vak világtérkép a hátamra, és akárhányszor meglátogatok egy országot, kiszíneztetném egy tetoválóművésszel. De mint mondtam, nincs bátorságom egy ekkora projektet a hátamra "venni", a szó legszorosabb értelmében, de az ötletet adom!   

Piercing

Soha még csak meg sem fordult a fejemben, hogy átszúrassam valamimet. Egyrészt sosem volt olyan alakom, hogy egy köldökpiercing mutatós legyen rajtam, másrészt nem vagyok elég vagány csaj egy kis fájdalomhoz, harmadjára pedig ki nem állhatom a látványát! A legdiszkrétebb talán még a nyelvpiercing [az intim testrészeken túl], de azért az is elég látványos. A faszaság szimbóluma, de szerintem fémet lövetni magunkba már tényleg túlzás. Nem ettől lesz valaki menő vagy vagány. Félreértés ne essék, nekem is van fülbevalóm, kicsi korom óta, ha ez piercing-nek számít :D Megmutatom a "kedvenc" [értsd, szerintem legvisszataszítóbb] piercinget, ami engem egy csillogó szemölcsre emlékeztet. Szerepes karaktereken menő, szerepes berkekben nekem is van lövetett karakterem. 

Hajfestés

Talán, nagyon talán ezzel vagyok a legelfogadóbb. Lehet valaki olyan, mint anyukám, akinek gyerekkora óta van egy hajtincse, ami mindig ősz, és ezt rejtegetné, vagy olyan, mint hoszt-anyukám, hogy 21 éves korától őszül, azzal kevésbé tudok azonosulni, ha valakinek van egy szép hajszíne, és direkt valami természetellenes színre, kékre, zöldre, rózsaszínre, lilára festi. Ne értsetek félre, nagyon szeretem a szép pasztellszíneket, de annyit tanulunk iskolában, szüleinktől arról, hogy tulajdonképpen roncsolja a hajat, macerás, mert foglalkozni kell vele, ésatöbbi, hogy csodálom, hogy az én kedvem örökre elvette a hajfestés kipróbálásától. Legalább is ezt hittem. Ugyanis mostanság egyre gyakrabban dugja ki a fejét a takaró alól az inger, hogy vörösre fessem a hajam. Mármint, természetes vörösre, olyanra, amilyen vörös hajjal írek, velsziek, skótok születnek. És bármennyire is próbálom visszatuszkolni a takaró alá, újra és újra előbújik, szóval lehetséges, hogy hamarosan megszegem az első "a lá natural" szabályomat, amit magamnak állítottam fel...  

És végül...

Nem akartam a nagyobb testmódosításokról írni, de nem tudom kikerülni a témát azzal, hogy ha már a kisebbekről írtam, írnom kell a nagyobbakról is. Mily meglepő, de a zsírleszívásnak, mellnagyobbításnak, fenékimplantátumoknak és botoxnak is ellene vagyok. A szépségért mindent, én tudom, de én hiszek benne, hogy irreális testtorzítások ellenére is lehet boldogságot találni, sőt, valakit, aki a tökéletlen megjelenésed ellenére is szeret, és elfogad. Természetesen vannak olyan módosítások is, amik egészségügyi okokból történnek, pl. gyomorgyűrű berakatása, az megint egy másik történet. Ebben az esetben kénytelen vagy alávetni magad a módosításnak, mert az egészséged, és hosszútávon az életed múlik rajta. 

U.I.: Remélem, hogy senki nem veszi magára a leírtakat. Blogger társaim, olvasóim túlnyomó többségét személyesen nem ismerem annyira, hogy tudjam, viselnek-e tetoválást, piercinget, stb. A bejegyzés csak személyes jellegű, toleranciával vagyok testmódosításba invesztáló embertársaim felé :D Én ilyen unalmas kislány vagyok, se tetkó, se piercing, se hajfestés. 

U.I. 2: A napokban lerajzoltam magam Danganronpa rajzstíusban, a V3 befejezésének hatására, de nem találtam barna ceruzát, szóval az áhított vörös haj végre helyénvaló. Íme az Ultimate Aupair:  

A legközelebbi csésze teánkig ölel barátnőd: