Talán meglepő lesz, amit most írok, de én egyáltalán nem vagyok ellene a társszerkesztőségnek. Szerintem egy teljesen praktikus formája a weblapszerkesztésnek, különösen, ha van melletted valaki, vagy valakik, akik osztják az érdeklődési körödet. Nincs túl sok tapasztalatom benne, az igaz, ugyanakkor régebben, amíg szerepjátékoztam, volt dolgom vele. Ilyen esetben, mikor a saját agyszüleményeteket ringatjátok a bölcsőben, egyértelmű, hogy mindketten beleadtok a zaciba. De amíg a másikkal való kommunikáció jól működik, nincsenek is nézeteltérések, vagy nagyon minor mind. Általában egyedül szeretek dolgozni. A blogom is valami olyasmi, amit egyedül kormányozok, és ha bárki megpróbálna becsatlakozni [senki nem tette még, ezt valahogy minden blogger és bloggerina érti], elutasítanám. Azonban nem ez az egyetlen weboldalam az éterben, de kettő van csak, ahol tásszerkesztő[ke]t fogadtam magam mellé. Az egyik a Witcher világával foglalkozó gp-s oldalam, ami hát lássuk be, hatalmas, 3 játék, 7 könyv, 1 sorozat, és 1 remake, a másik pedig a Danganronpával foglalkozó oldalam, szintén hatalmas világ, 3 visual novel, 1 action shooter, novellák, és a többi. Nem tartom magam egy szigorú adminnak, aki korlátokat állít, de a tapasztalataim alapján +1 fővel a legjobb dolgozni. Esett már meg, hogy +2 fővel hárman szerkesztettünk egy oldalt, és ketten nem értettek egyet valamiben, és akkor nekem kellett valaki mellé állnom. Nem a legjobb helyzet, amikor két barátnőből egyet cserben kell hagyni. Nagy a rizikófaktor, akkor meg aztán alapjaiban rendül meg az oldal, és az admin is, amikor az egyik, majd a másik társszerkesztő is szépen eltűnik az éterben, és egyedül maradsz a fent említett információ és anyagtömegre. Egyetlen egyszer, de velem is előfordult, hogy tásszerkesztőként csatlakoztam valahová, és lelkesen szerkesztettem az oldalt, aztán az adminnal egyezkedtünk a háttérben, hogy sajnálja, meggondolta magát, mégis inkább egyedül vinné az oldalt tovább. És ilyenkor nincs harag, neheztelni azokra szoktam, akik szó nélkül tűnnek el. Azóta én sem álltam be társszerkeszteni sehová, és nem is toboroztam senkit saját oldalra segíteni. Tudom, ez nem sok tapasztalat a társszerkesztőséggel kapcsolatban, és egyik sem igazán jó, ezért is döntöttem úgy, ahogy már fentebb leírtam. Egyedül szeretek dolgozni. Persze, ha az ember egyedül van, nincs, aki noszogatja, vagy pakol fel tartalmat akkor is, amikor a másik betegen nyomja az ágyat, de az ember legalább önmagát nem hagyja cserben. Ti hogy vagytok ezzel? Mik a társszerkesztős tapasztalatok? Egyedül, vagy még 4-5 emberrel? Tudom, hogy azért csurran-cseppen egy-két többszerkesztős oldal a gp-n. Érdekelne, kinek mi a véleménye :D 

A leghamarabbi viszontlátásig ölel barátnéd: