Nagyon rég nem rajzoltam. Legalább fél éve - ha nem több. Elvesztettem a motivációmat és az ihletemet, véget ért egy hosszú és csodálatos időszak az életemben, ami a rajzaim szerves táptalaja volt, így természetes, hogy a periódus lezárulása rántotta magával a rajzoláshoz való vágyam is. De ez valami, amin szánt szándékkal, akár erőszakkal is hajlandó vagyok átverekedni magam. Mert én szeretem ezt az egészet. Szeretek rajtzolni, és csak azért, mert valami véget ért, ez nem állhat útjába valami másnak, amit leglább annyira szeretek. Nem? Meg is tettem az első lépéseket. Kezdetnek ezeket hoztam nektek. Nem akarok nagyon sok mindent hozzáfűzni, a rajzok nekem csak úgy történnek, egyébként is. De ez a kép már rég a fejemben volt, ideje volt papírra vetni, főleg most, hogy végre itthon vagyok, és a megszokott módon használhatok minden eszközt, minden gépet, és minden programot [értsd: odakint nincs scanner, például]. Nem is szaporítom tovább a szót, debütáljon Kanehiko és Ravi [két verzióban]:

Oh, és csak hogy valami friss is legyen a tartalomban: felpakoltam a fordításaimat a Térkép és iránytű menübe :) Ajánlom mindenkinek meleg szeretettel.

A legközelebbi találkozásunkig milliószor ölel barátnőd: 
 

Kedves barátaim!

Nos, hát az úgy volt, kéremszépen, hogy annyit panaszkodtam mostanában egy barátnőmnek mindenféléről, hogy végül arra jutottunk, jót tenne nekem egy nagy szakítás a múlltal, egy tiszta lap, szabaduljak meg attól, ami régi, hagyjam ott, ami elmúlt. Új név, új oldal, új én, mert hogy ő is ezt tette, és neki mennyire bejött. Elsőre nagyon ijesztően hangzik, ugyanakkor én mindig is egy olyan lánynak tartottam magam, aki képes megújulni, ha meghagyják neki a megfelelő időt és teret. Így történt, hogy röpke pár nap alatt, országokat és időzónákat átlépve megszületett Faye, és hozta magával a Boszorkánykört. Aki nem tudja, mi az, annak egy rövid és gyors felzárkózás: a boszorkánykör egy természetes jelenség, kör alakban nőtt gombák erdőkben, ritkább esetben mezőkön. A hiedelem, népi nyelv szerint éjszaka boszorkányok, tündérek, vagy épp manók táncoltak az erdőben, és körülöttük nőttek a gombák. Ennek az angol megfelelője volna a tündérgyűrű, avagy Fairy Ring. Számtalan film, történet kezdődik azzal, hogy valaki belelép egy boszorkánykörbe, és hirtelen valahol máshol találja magát, vagy épp különös dolgok kezdenek el vele történni. Magam, mivel péntek 13-án születtem, és van egy fekete macskám, mindig is boszorkánynak hittem magam, aki arra vár, hogy megtalálja a varázserejét valahol. Ez volna az oldal címének és mondanivalójának hosszabb-rövidebb indoklása. Ami a tartalmat illeti, sokban nem különbözik a régitől, mindennapos bejegyzéseim halmán túl, jobb oldalt, a Térkép és iránytű menüben rólam olvashattok, továbbá  rajzaimat, fényképeimet és írásaimat találhatjátok meg. Alatta csevegő, és cserebrigád várja az erre tévadőket, mindkettőnek kollektív, nem túl szigorú szabályzata van, kéretik elolvasni és betartani :) Bal oldalt egy anekdota, ami épp aktuális hangulatom kiterjeszkedése lesz, alatta egy rövid előrejelzés a következő bejegyzések várható témáit illetően, míg még alatta szívem csücskei [szívem egy szerelmi tetraéder], sorozatok, animék, játékok és egyebek, amiket követek, vagy fogok a jövőben. Még alatta leghosszabban kitartó szociális felületem, plörkjeim olvashatók, végezetül pedig egy számláló, mely inkább rólatok szól, nektek.
A külsőért óriási köszönetet kell mondanom Elena-nak, a Beauty or Beast fantasztikus szerkesztőjének, nélküle a szó legszorosabb értelmében nem jöhetett volna létre ez az oldal, hisz ő buzdított a név- és oldalváltoztatásra, és látván, milyen szörnyen tehetségtelen vagyok is kódolásban, ezzel a fantasztikus dizájnnal ajándékozott meg. Még mindig alig hiszem el, egyszerűen gyönyörű. Jó érzés feljönni egy ilyen rendezett és letisztult oldalra [ugyanez a rajzaimról már nem mondható el xD]. Még egyszer hatalmas köszönet és ölelés neki!  
Nem fogok eltűnni. Megfogadtam magamnak, hogy nem hagyom abba, se a rajzolás, se a fényképezést, se a blogolást. És mivel számtalan megírandó bejegyzés, szerepes reag, és találkozni való vár rám ma még, ezt az első köszön[t]ő bejegyzést itt és most le is zárnám. 

A legközelebbi viszontlátásig ölel barátnéd: