Nagyon rég nem rajzoltam. Legalább fél éve - ha nem több. Elvesztettem a motivációmat és az ihletemet, véget ért egy hosszú és csodálatos időszak az életemben, ami a rajzaim szerves táptalaja volt, így természetes, hogy a periódus lezárulása rántotta magával a rajzoláshoz való vágyam is. De ez valami, amin szánt szándékkal, akár erőszakkal is hajlandó vagyok átverekedni magam. Mert én szeretem ezt az egészet. Szeretek rajtzolni, és csak azért, mert valami véget ért, ez nem állhat útjába valami másnak, amit leglább annyira szeretek. Nem? Meg is tettem az első lépéseket. Kezdetnek ezeket hoztam nektek. Nem akarok nagyon sok mindent hozzáfűzni, a rajzok nekem csak úgy történnek, egyébként is. De ez a kép már rég a fejemben volt, ideje volt papírra vetni, főleg most, hogy végre itthon vagyok, és a megszokott módon használhatok minden eszközt, minden gépet, és minden programot [értsd: odakint nincs scanner, például]. Nem is szaporítom tovább a szót, debütáljon Kanehiko és Ravi [két verzióban]:

Oh, és csak hogy valami friss is legyen a tartalomban: felpakoltam a fordításaimat a Térkép és iránytű menübe :) Ajánlom mindenkinek meleg szeretettel.

A legközelebbi találkozásunkig milliószor ölel barátnőd: