Mielőtt belevágnék ebbe a bejegyzésbe, elnézést szeretnék kérni a kimaradozásért, nagyon különös, hogy ugyanazt csinálom, mint eddig, és valahogy mégsincs időm ugyanarra, ami eddig természetes és megszokott volt. Összeállítottam magamnak egy nézős listát, részben az is az oka annak, hogy lecsökkent a bal oldalt a lista, de mióta összeállítottam, nem volt időm nézni, amit felpakoltam rá. A reagokra szerencsére mindig találok időt, de a blogom olyasmi, amivel nem presszionál senki, és ezért hálás vagyok. Persze, hiányzik a rajzolás, meg az írás, meg a sok-sok pozitív vélemény, de ez valami, ami mellett én magam döntöttem, és nem bántam meg eddig. Más. Megesett az a 3-4 napos hosszúhétvége, amire kb. december óta készülök - ugyanis tudniillik, hogy a hoszt-családom volt olyan figyelmes és nagylelkű, hogy felajánlották nekem, hogy amikor mennek Spanyolországba, Murciára 3 éjszakára, én is velük tarthatok, én pedig éltem a lehetőséggel. Murcia egy olyan spanyol kisváros, ahol a legtöbb angol nyári házat vesz magának, mert egyrészt olcsó, másrészt közel a tengerpart. Így aztán meglepő és nem meglepő egyszerre, hogy a helyi szupermarket úgy van berendezkedve, hogy az angolok paradicsomszószos babkonzerv és marmite szükségleteit ellássa. Javarészt a tengerparton döglöttem, shoppingoltam, minden este barbeque-ztunk, sokat olvastam és aludtam, remek kis hosszú hétvége volt, csak repülni utálok, de erről már írtam bejegyzést, úgyhogy abba is hagyom a pofázást, és térjünk is át a címadó témára. Biztos nevelés kérdése is, meg nem mindegy, mikor és mennyi főre bővül a család, de én pici koromtól kezdve házikedvencekhez vagyok szokva. Születésemtől kezdve az első 5-6 évemben volt egy öreg hím bobtail kutyánk, Panda, aki egy jámbor jószág volt, nem szerette a zajokat, sokat álmodott, és szerette az embereket. Körülbelül 6 éves koromban altattuk el, mert már nagyon öreg volt, és fájdalmai voltak, meg nem tudott lábra állni. Ekkoriban a nagymamáméknál is volt egy fekete, rút, öreg Negro kutya, aki keverék volt. Nem volt valami barátságos, de a nagyszüleim szerették. Nem emlékszem pontosan, hogy mikor, de ő is elpusztult öregségében. Azért tudom, mert amikor később lett egy nőstény írszetter-puli-schnauczer keverék kutyánk, azt is Negro-nak neveztük el a fekete színe miatt, bármennyire is szerettem volna, ha Zokni lesz, úgy döntöttünk, ez egyfajta tisztelgés a régi Negro előtt. Nem olyan régen pusztult el, egyébként. Elköltöztünk Halásztelekre. Az előző lakó ott hagyta a fekete pulikutyáját, Kormit nekünk, így egy darabig ő volt a társa, aztán Kormi is elpusztult (nem volt már fiatal), és akkor menhelyről befogadtunk egy hengertestű, rövidlábú, rendkívül csúnya fiúkutyát, Zabit (szintén nem rég pusztult el). Nem volt szép kiköpött falurútja kutya volt, de nagyon okos volt! Jelenleg egy chowchow fiú kölyök boldogítja a háztartást odahaza, Halásztelken, Buborék. Cicák terén is megvan a történelmünk, nagyon sok cicám volt, de valahogy mindegyik olyan csúf véget ért... Valahogy nevük sem igazán lett. Volt egy szürke, foltos cica sárga szemekkel, azt a nagyi Petinek hívta a testvére után, valami hólyagszorulásos baja volt, és amikor elvittük állatorvoshoz, valószínűleg túlaltatta. Volt egy fekete-fehér, hosszúszőrű cicám, akit csak Kicsimnek hívtam, de mindenki cicázta rajtam kívül xD A szomszéd rottveiler kutyája tépte szét. Aztán most már öt éve boldogít bennünket egy fekete lány cica, akinek nagy kampány volt a névadását illetően, mert esélyes volt a Szaffi, a Bagira, a Luna, és a Lukrécia is. Végül Lukrécia lett a Frakkból, a szép zöld szeme miatt, és Lukrinak becézzük. Ő bírja talán eddig a legtovább. Meg egy éve van kv. egy vörös törpenyulunk, öcsikém kapta tavaly húsvétra. Szóval igen, így a házikedveceket illető történelmemet ha visszanézzük, érthető, hogy abban a 11 hónapban, amit Chichester-ben töltöttem egy háziállattalan családnál, ahol nem lehetett megcirógatni egy cicát, vagy megdögönyözni egy kutyát, vagy ölbe venni egy nyulat, miért gyötrődtem xD De a mostan hoszt-családomnak három cicája is volt, már csak kettő él, erről is írtam korábban. A lényeg, hogy ha cicát van kedvem dögönyözni, van rá lehetőségem, és a másik házban is, ahová elmenekülök, ha épp elegem van a felújításból is van egy cica. Sajnos nem tudok nektek pro és kontrát felállítani, ugyanis amióta Panda nincs, mindig kertes házban éltem, ahol a cicák, kutyák elvégzik a dolgukat, a nyúlnak meg ott a ketrec, és azt sem én takarítom xD Szóval ilyen kutyasétáltalós-ürülékfelszedős hátulütőket nem tudok nektek felsorakoztatni, én csak azzal tudok érvelni, hogy ha nincsenek, nekem személy szerint hiányoznak. És ha egyszer saját otthonom lesz, szeretnék magamnak egy ragdoll cicát és egy border collie kutyát. Ennyi lett volna mára, hamarosan újra jelentkezem!

A legközelebbi kalandunkig ölel százéves barátnéd: