18-án végre elérkezett az idő, hogy hazarepüljek. Persze előtte még lett volna egy találkozóm valakivel, aki végül el sem jött, és pár perccel [!] a megjelölt idő előtt mondta le arra hivatkozva, hogy túl sokat ivott előző este, és nincs jól, miközben én kialakuló arcüreg gyulladással a maradék havon át elgyalogoltam a találkahelyünkig. Nagyon frusztrált voltam. Az illetővel egyébként szerepes világunk építgetjük, de ezen annyira megsértődtem, hogy a tervezgetés is megállt a részemről. Na, de mindegy is, mert másnap elrepültem. Szépen összecsomagoltam a kézipoggyászom [javarészt csak bugyik, zoknik, na meg a kint vett ajándékok voltak benne], megbeszéltem kicsiánnyal, hogy még egyszer utoljára elviszem iskolába, amiből végül semmi nem lett, mert inkább beült az apja autójába, én meg hoppon maradtam. 1-kor kellett volna indulnunk, de annyira izgatott voltam [utálok repülni, egyébként], hogy már dél után picivel elhagytuk a házat. Gond nélkül odaértünk, gond nélkül meg is találtam, hogy hova kell majd az átvilágításra mennem, de itt történt az első bökkenő. Észrevettem, hogy óriási tömeg áll a security check előtt, és egy tapogtat sem mozdulunk. Füleltem kicsit, hogy kihalljam, mit magyaráz a hangosbemondó, amiből ki is hámoztam, hogy a szomszédos terminálban megszólalt a tűzriasztó, emiatt tartanak fel minket is. Nem aggódtam nagyon, 13: 15 lehetett, a géprm pedig 14: 35-kor kellett, hogy felszálljon. Aztán mág picit aggódtam, amikor tudtam, hogy 14: 05-kor zárnak a kapuk, és 13: 30 volt, és még nem jutottam át az átvilágításon... De szerencsére hamarosan átengedtek bennünket, és mivel üres volt addig az átvilágító, úgy repültem át rajta, mint a madár. 13: 35 fele végeztem is, és 13: 40-kor írták ki a kapumat. Akkor átbattyogtam a kapumhoz, ahol szintén várakoztattak minket kicsit. Olyan vicces volt. teltházas járattal mentem haza, ily módon nagyon megnézték mindenkinél, hogy milyen táska van, hogy minden felférjen a csomagtérbe. Előttem is és utánam is mindenki táskáját elrakatták egy nagyobb kézipoggyászba, az enyém jó volt úgy, ahpgy volt :D Ekkor már némileg éhes, nyűgös, és türelmetlen voltam, de olyan 14: 20 fele feljutottunk a gépre. Egész jó, mondhatnátok. De nem. A tűzjelző miatt vártunk még pár utasra, hogy biztosan mindenki elérje a járatot, ettől végül nem is tudom, mennyivel később szálltunk fel. Mondjuk, hogy egy fél órával. Kigyúrtam már magamnak, hogy általában veszek valamit enni, inni a gépen, aztán csak pihenek, alszok, meg zenét hallgatok, de ezúttal olyan lassú volt a kiszolgálás [nem tehettek róla, jó, teltházas járat], hogy mire hozzám került a sor, egyrészt majdnem minden elfogyott, másrészt az út fele elment :D Végül egy 7days criossant-t, és egy jegesteát vettem, az út maradék részében meg tényleg pihentem és zenéztem. Aludni sajnos nem tudtam. Késve szálltunk le, de annyira, hogy a beígért 6 helyett 7-kor jutottam ki a családomhoz, anyukámhoz meg öcsikémhez, akik már rég vártak rám. Odahaza végre találkoztam a család legújabb tagjával, Buborékkal [röviden Bubi vagy Bubó], az ifjú csau-csau kutyával. Imádom, olyan cuki! Mint egy nagy medve, nem tudod, melyik az eleje és melyik a vége, ha sétál! És röfög! Na, meg ettem jó forró húslevest, és lencsefőzeléket. A család is nagyon örült nekem, de a gép késése miatt kb. ennyi fért bele a napba. 19-én itthon voltam, minőségi időt töltöttem a családdal, filmeztünk, kávéztunk, na meg természetesen, megalapítottam a Fairy Ring-et :) Ami már persze napok óta a fejemben volt, csak épp még a neve és a formája hiányzott. De végül megszületett, és egyelőre imádom. Fel is töltöttem a tartalmakat még aznap, a fotóimat, rajzaimat, és írásaimat, talán már láttátok őket. Épp aznap szakadt ki a nadrágom, vicces volt. Még jó, hogy nem kellett sehová mennem. 20.-ára programom volt. Régi barátnőmmel, Tadeshi-vel beszéltem meg egy találkozót a Blahán, hogy onnan továbbindulva megismertessen engem a Hársfa utcában székelő Cydonia vintage tearoom-mal. Teázni mentünk, magyarul xD Meg utána én ettem egy vacsorát a Burger King-ben, mert hiányzott xD De én már előtte bementem, gondoltam, veszek magamnak egy új farmert, ha már így alakult. A nagy nadrágpróbálgatás közben meg úgy egyébként feladta a cipőm cipzárja [szabad neki, minimum 9 éve megvan, ha nem több], úgyhogy a nadrág mellé egy szürke cipő is jött, és nagyon jól vásároltam, mert ez a két dolog, amit vettem, összesen került 11. 000 jó magyar forintba. Na, de ezután már tényleg csak a nagy találkozó volt hátra, ami fantasztikusan sikerült! Rengeteget nevettünk, és beszélgettünk, egyszer sem volt üres járat a mondataink közt. Érdekes, ezzel a lánnyal mindig ott tudom folytatni, ahol abbahagytuk. Pedig a mi kapcsolatunk se tökéletes éppen. Mindenesetre szuperül éreztem magam, a csokimnak is örült [Cadbury-t hoztam neki Angliából], és megbeszéltük, hogy ha össze tudjuk egyeztetni, még egyszer megölelgetnénk egymást, mielőtt visszaröppenek a vén Britanniába. Két és fél órát elcsacsogtun gond nélkül, mielőtt elváltunk volna. Másnap kicsit sűrűbb volt a program, egy plörkös ismerősöm kért tőlem teát kintről, és azt mentem átadni, így elsőre, aztán pedig valaha volt hoteles kollégáimat sikerült egy tető alá összehozni. És hajh, de jó is volt! Össze tudtam trombitálni a szívemnek legkedvesebb kollégákat, az olasz Chiarát, a spanyol Sara-t, Orsi macskámat, és Gerit, később pedig még Brigivel is sikerült eltöltenem egy órácskát. A két idegen nyelvű lány, Chiara és Sara csak egy órácskát töltött velünk, mert ki kellett menniük a reptérre, de ez épp elég idő volt ahhoz, hogy jól megölelgessem őket, és még szelfit is lőjünk :D Aztán Gerivel és Orsival hármasban maradtunk, és miután elfogyasztottuk a Frei caféban azt a csodálatos, jemeni fahéjas-szegfűszeges mokkát, amit magamnak rendeltem, továbbálltunk, és egy wok bárban megvacsoráztunk. Én tojásos üvegtésztát kértem, ami alapból dúsítva van répával meg káposztával, és erre én még kértem csirkehúst és teriyaki szószt. Összességében fantasztikusat kajáltunk így hármasban. 3-kor kezdődött ez az egész összejövetel, a lányoktól 4-kor váltunk meg, és végül Geri Orsival tőlem olyan fél 6 fele vált el, majd visszabattyogtam a Frei.be, ahová Brigit vártam, akivel szintén el tudtam csacsogni egy órát, és aki amúgy meghívott egy forrócsokira <3 [vele nem készült szelfi xD] Kivétel nélkül mindenkitől úgy váltam el ebben a két napban, hogy szeretnének még engem látni. Fantasztikusan sikerült napok, órák voltak ezek, és nagyon hálás vagyok, hogy a részesük lehettem. Ma szerencsére itthon voltam, valamikor nekem is ki kell pihennem a barátaimat :D Kell id az idő, ugyanis egy centit nem csomagoltam még szentestére. Megyek is! 

A leghamarabbi viszontlátásig melegen ölel barátnőd: