「もう、どうやったって無駄かもな」 泣きそうな顔 見ていた 「諦めないでよ」みたいな 言葉じゃ 全然足りない！ 「そしたらもっと元気を出さなきゃ、 明日も眩んじゃう！」って 君を連れ出してく 無理矢理かなぁ   日差しにブルーになる 君のこと やっぱ正直心配だ 瞳が潤んでいく。 「弱虫な僕には、ダメだよきっと・・・」   だけど信じる、君だから。 真っすぐ前を向いて？ ホントにダメな時は、君の心を支えてあげる。   『いっそ』なんて諦めちゃ 絶対ダメだから   ねぇ、一緒に進もう？ 『独りぼっち』を壊しちゃおう、ほら！ 「どうなっているんだか解らない」 君はまだ泣きそうだ   溜め息ばっかで 目を瞑っちゃ ほら、絶体絶命！ 「もっと頑張らなきゃ想いも 昨日に消えちゃう！」って   街を駆け出して行く 無理矢理だね   夕暮れ ブルーになる 日差しが閉ざしていく その一瞬で たちまち嘆いた顔 音もなく 涙が零れて消えた   酷く小さなこのセカイが 大きく牙を剥いて 「一緒に居たかったな」と 君の心を俯かせる   小さな言葉じゃ もう全然届かなくても 力になりたい 「助けたいんだよ。叶えてよ、ねぇ！」   「信じる、君だから。」 本気の声出して 「絶対ダメなんかじゃない！ 君が望めば、また出会える！」   大きな深呼吸で 遠くのお月様に 弱気な君が 「やってやるさ！」と 叫んでた ・・・少しかっこいいかな。まぁ。

"Bárhogy próbálkozok, tök felesleges" Sírásra torzult arcodra pillantottam Annyi, hogy "Ne add fel!",  most nyilvánvalóan kevés "Fel a fejjel, a holnap elvakít!" De vajon ezt mondani, és magammal rántani téged nem túl erőszakos? Még a napsugarak is fásultan sütnek Őszintén aggódom érted, annyira hogy még meg is könnyezem. "Egy olyan gyáva nyúlnak, mint én, tényleg lehetetlen..." Én azonban hiszek benned!  Hát miért ne mennénk csak előre? Ha úgy érzed, igazán nem megy, majd én támogatlak! Nem adhatod fel egy egy "én inkább---" mögé bújva!  Mondd, nem mennénk együtt? Nézd csak, áttörök a magányodon!  "Fogalmam sincs, hogy történhetett ez" Már megint sírásra görbül az ajkad Egy sóhajjal lehunyod a szemedet Micsoda kilátástalan helyzet! "Még keményebben kell dolgoznod! Az ilyen gondolatoktól tovatűnik a tegnap!" Nekiiramodni a városnak talán túlságosan is erőszakos, ugye? A szürkület fásultan pislog A napsugarak abban a pillanatban szertefoszlottak Hirtelen megkeseredett az arckifejezésed Egyetlen hang nélkül kicsordultak, majd el is tűntek a könnyeid Az a kegyetlen, apró kis világ Hatalmas agyarakkal vicsorog rád "Én csak együtt akartam lenni vele!" mondtad, a szíved pedig megtelt fájdalommal  Semmicske szavaim már egyáltalán nem érnek el téged Erőssé akarok válni! "Segíteni akarok! Teljesítsd a kívánságom, kérlek!" "Hiszek benned, mert te te vagy!" Szóra nyitottam a számat, hogy kimondjam, ami igazából a szívem nyomta "Egyálalán nem lehetetlen! Ha reménykedsz, újra találkozni fogtok!" A félénk fiú, aki vagy, nagy levegőt vett, és a távoli Holdra kiáltott: "Ezt fogom tenni!" Egy egészen kicsit menőnek találtam.