|
Rómeó és Júlia
Faye 2017.12.20. 11:27
 - Nézze, uram a kis szarkát!
Lily felkapta a fejét, ahogy az őr elkezdte lehúzni a gyűrűt az ujjáról, amit még Kevin adott neki Valentin-napkor.
- Nem igaz! - sikított Lily - Kevin adta nekem!
Elkapta a kezét az őr szorításából és visszaillesztette a gyűrűt az ujjára, majd félénken magához szorította a kézfejét.
Billy idegesen nagybátyjához fordult.
- Bácsikám, tényleg szükséges mindez?
- Még kérded, fiam? - a bácsi hideg tekintete megfagyasztott minden szót a báttyban.
- Vigyétek a lányt Mr. Gwide elé!
Lily, Kevin és Billy egyszerre kapták fel a fejüket. Mindannyian jól tudták, kiről van szó és ez mit jelent. De az őrök már cselekedtek is és a lány rémült kiáltása bejárta a nagytermet.
- Ne, ne, eresszenek el! Kevin!
- Lily! - a fiú kilépett felé, hogy a lány kinyújtott keze felé kaphasson
- Kevin! - bácsikája tiltó hangja megállította a mozdulatot és a szándékot egyszerre.
- Igenis...
Billy nem akart hinni sem a fülének, sem a szemének. Lily kiáltozásai teljesen elhaltak.
A következő pillanatban a bácsi nagy, lapátszerű keze csattant az ifjabbik fivér arcán. Annak haja arcába omlott, arcán -a vörös folton kívül- ott ült a tiszta düh minden apró szála.
- Soha többé nem találkozhatsz azzal a lánnyal! Megértetted?
A fiú hallgatott.
- Megértetted? - tette fel a kérdést újra a bácsi, a hangsúlyokkal szinte kiszugerálva a választ a fiúból.
- Igenis...
A férfi megelégedett a válasszal és tekintélyes, mélyen döngő léptekkel eltűnt dolgozószobája ajtaja mögött.
Billy megrökönyödve bámult a semmibe.
Kevin meg csak állt, feje félrecsuklottan úgy, ahogy a bácsi kezének lendülete adta, míg tiszta, szinte fényes könnycseppek nem hulltak a kövezetre és az térdre nem kényszerítette.
- Jaj, Kev... - Billy odalépett mellé és átkarolta a vállait - Semmi baj, na...
Pontosan tudta, hogy már baj van. De nem tudott mást mondani a fiúnak. Az pedig, elfogadva a támogatást, megmarkolta bátyja felkarján a ruhát és úgy bújt bele mellkasának ölelésébe. Könnyeinek nem volt hangja, Billy mégis értette mindegyik kétségbeesett kiáltását, dühös ordítását és vad zokogását.
- Hova viszel?
- Te csak ne aggódj! Majd meglátod!
Billy megigazította a köpenyhez tartozó kapucnit Kev fején, majd kikukkantott és körbenézett az utcán.
- Jól van. Mehetünk! - kézen fogta és már húzta is tovább
Kev utána botlott.
- Uwaah, áruld már el legalább, hogy miért kellett felvennem ezt a régi vackot?
- Nem egyértelmű? Hogy ne ismerjenek fel!
Billy nagyon úgy tűnt, hogy ideges az utca embereit nézve.
Végigszáguldtak a városon, az utakon, egészen a belváros szívében terpeszkedő parkig. Billy nem habozott. Kinyitotta a kaput és betessékelte a fiút. Az értetlenkedve nézett rá, de ahogy kérdésre nyíltak ajkai, a fiú tovább tolta. Hamar elérték a park közepén vizet köpködő szökőkutat.
Előtte egy köpenybe bújtatott sötét alak álldogált, kapucnia gondosan az arcába volt húzva és az éjszaka sem segített fényt deríteni az alak kilétére.
- Bocsánat a késésért! - sietett közelebb Billy, Kevin csuklóját nem eresztve - Időbe telt, mire rávettem, hogy eljöjjön.
Az alak láthatóan meglepődőtt, értetlenkedve méricskélte a fiút és a másik kapucnis figurát.
- Ebből elegem van! - fakadt ki Kevin, indulatosan lehúzva magáról a kapucnit, láthatóvá téve hollófekete tincseit és indulatoktól fűtött zöld szemeit. - A semmiért raboltál ki az ágyamból?!
A fiú egyértelműen bátyjára volt dühös, aki csak összenézett az alakkal. Biccentett neki egyet, mire az hátrarolta fejéről a kapucnit, kiszabadítva ezzel hosszú, könnyen szálló, barna tincseit, mindig mosolygó, mindig pírral szegélyzett arcát és a hatalmas, szinte igéző varázserővel bíró barna szemeket.
Kevin megrökönyödött a meglepettségtől.
- Lily...!
A lány szemei könnybe lábadtak a meghatottságtól, hogy újra láthatja szerelmét. Billy elégedetten mosolygott a háttérben. Ha már nem tudott semmit sem tenni eltiltásuk ellen, legalább ennyivel megsegítette a párt.
- Megyek őrködni! - kacsintott játékosan a párosra.
Mindhárman tudták, hogy legutoljára itt keresné őket a Gwide-villa őrsége, főleg éjjel, de egyikük sem szólt közbe.
Ahogy a bátty beleveszett a sötétségbe, Lily Kevin mellkasának billent és jó szorosan átkarolta azt. Kitört belőle a zokogás.
Utálta ezt az egész helyzetet, hogy nem láthatja, hogy nem beszélhet vele, hogy nem szeretheti...De most itt van előtte! És érzi, és látja és szeretheti!
Kevin még mindig megdöbbenve bámult a semmibe, bátyja után. Billy tudta! Ez az ember, akit állandóan lehülyéz és letagadja mások előtt, hogy ő a bátyja, megjegyzéseivel számtalanszor bizonyította már, hogy nem szereti, jót tett vele. Elhozta, hogy találkozhasson a szerelmével, akitől egy felsőbb hatalom elszakította. Olyan mértékű hálát érzett hirtelen, amilyet még sosem. Arca is eltorzult egészen a hirtelen jött érzelmek miatt.
Kevin jó szorosan átölelte a lányt, úgy, ahogy eddig sosem, még Valentin-napkor sem. Annyira örült, hogy láthatja és most kit érdekelt az, hogy ellentmondott, pontosabban ellenttett a bácsikájának. Annyira...örült...
A víz meg csak csobogott a szökőkút medencéjébe, még akkor is, mikor a fiú lehajolt, hogy lágyan megcsókolja a lányt, két kézbe fogva az arcát. A holdfény játékosan megvilágította a Lily arcán csordogáló könnypatakokat. Annyira nyomorult ez az egész helyzet, miért kellett idáig fajulnia?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Nézze, uram a kis szarkát!
