Haha, na ez vicces lesz. Nem, nem Bibliával a kezemben hagyom el a lakást, ezt csak én neveztem el szentháromságnak, és mindjárt ki is fejtem, hogy miért. Szűk értelemben véve a szentháromság nálam olyan, mintha pasi lennék: telefon, pénztrácra, kulcs. A többi általában nem számít, ha elhagyom sem dől össze a világ, de nyilván ez nem azt jelenti, hogy más nincs a táskámban - mert hogy táska is van nálam. Általában sok minden függ attól, hogy kivel találkozom, vagy milyen messzire megyek, de ez a három dolog mindig nálam van. Nyilván a pénztárcában van pénz, nyilván a telefon fel van töltve, és nyilván a kulccsal együtt a kulcstartóim is velem vannak. Általában viszem magammal a fülhallgatómat is, hogy a telefonommal összekötve tudjak zenét hallgatni, ha táncra megyek, viszek váltócipőt, ha festeni megyek, viszem a felszerelésemet, ha kicsilányért megyek az iskolába, van nálam nasi, amikor dolgozi mentem, nálam volt a névtáblám, ha pedig a boltból kell hozni valamit, akkor az van nálam. Néha berakom a szőlőzsíromat is, a hideg mostanában kiszárítja a számat, de ezt is időszakokban hordom mgamnál. Hát, ha egész őszinte akarok lenni, sejtettem, hogy ez nem lesz egy litánia, de azért reméltem, hogy 10 mondatnál többet össze tudok szedni erről a témáról. Nem sikerült xD De hé, ez is én vagyok, és érdekelne a véleményetek arról, hogy szívesen olvastok-e ehhez hasonló bejegyzéseket.

A leghamarabbi szeánszunkig ölel barátnéd: